A mozi világa

moziba

A mozi világa

A varázslaté. Azért megyünk moziba, hogy olyat lássunk amit otthon, vagy megszokott közegünkben nem.

Fények, könnyek, csillogás, olykor lövöldözés, izgalom, vagy éppen humoreszk, néha zenésfilmre, vagy épp háborús öldöklésre vágyunk, s eszerint választunk filmet, előadást. Mert hát ne feledjük, a mozi eredete a színház,a emberi érzelmek újra és újra játszása, mialatt magunk is olyan tapasztalathoz jutunk, amelyet mások által élhetünk meg.

Egy kényelmes fotelben.

No persze, a piros bársonyfotel, a bejáratnál a megunhatatlan popcorn és kóla vígasztalása az átélt izalmak alatt. Mennyi inger …Ismert, vágyott világ…

A Lumiere fivérek első néma vetítésétől számítva a Charlie Chaplin feledhetetlen némafilmje ma is kultuszként megy számba az ínyencek között, aztán jött a Dzsesszénekes alapította hangosfilm, és annak színes változata, majd a térhatás kedvelői azon kapják magukat, hogy látvány helyett minden érzékszervükkel megélhetik a vászon eseményét és együtt sírnak, nevetnek, vagy éppen szoronganak a jól fizetett színészekkel.

Míg a háborús időszakban a hírek forrásaként szolgált a zongorakíséretű mozgófilm és mindenki jobban reménykedett, az aranykort a musical korszaka hozta el. A bűvölet. Az emberek azért mentek moziba, hogy jobbat, szebbet, egy jobb világot képzelhessenek el maguknak. Erre vágytak.

A mozgókép igazi fénykorát éli amikor a vadnyugati szabadtéri moziba azért gyűlnek össze a párok, hogy egy-két órányit romantikázzanak. A fényűző életmód, a szabadság és szimbóluma, az emancipált nő képe, de a változatos intrikák világa is ott jelent meg először sokak számára.

Post Your Comment Here

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: