Terhességem története

terhesség

Terhességem története

Miután kitaláltuk és meg is terveztük kis manónk érkezését, gyorsan nekiláttunk. Ahogy ez már lenni szokott, amit annyira kívánsz, az rendszerint összejön, így boldogan készültünk a fogadására. A család előtt még egy ideig cinkosan összenéztünk, de a megelepetést, a kis dobogó szív ajándékát titkoltuk. Felszabadulva tettük vettük dolgainkat, miközben minden gondolatunkban, tettben már ő is benne volt.

A suliban Peti órái kicsit megváltoztak: az iskolaújságba írt röpke szösszenetben fiatal tanárként azon tűnődik, érettségi előtt álló diákjai némelyike zárkózottabb, szétszórt lett mostanában. “Honnan is tudnám én itt a tábla tövében, hogy vajon az előző este élete szerelme megengedte, hogy megfogja a kezét, s a fiú most is az érintés bűvöletében élve nem figyel, mert az érzelmei vissza-visszatolják a múltba, ahol az árnyékban suttogott szavak a világ legszebb mosolyába torkollnak. “ engedett egy kis pillantást a saját lelkébe….

Egymást már csak “szeretlek” szóval illettük, még akkor is, amikor “hogy vagy” volt a kérdés. Ez a kis ember mindent megváltoztatott: hárman vagyunk, egy csacsogó kislány, vagy egy bajnok kislegény, még nem tudtam, de azt igen: kivételes gyerek lesz, mert a mienk.

A magam részéről elkezdtem kikerekedni. 53 kilónyi őzike testem lassan 60 lett, majd egyre több. Új szokásokat vettem fel: suliba menet autóbuszt kellett váltanom a Móricz Zsigmond körtéren, ahol egy cukrászda kirakata hívogatott csábosan. Az albán krémest szerettem: lágy, puha krémes habja elolvadt az ajkaim között, behunyt szemmel ízlelgettem a csoki ízét mielőtt átszálltam volna a másik járatra és irány a Ferenciek tere.

Néha önkénytelenül megsimogattam a pocakomat. Úgy 4 hónapos lehetett a baba mikor egyszer csak azt éreztem: megmozdult. Fura érzés, amikor tőled függetlenül életre kell a tested és helyenként kidudorodik egy lábacska, vagy épp a feje. Elképzeltem milyen is lehet ott belül a puha védő burokban, ahol biztonságban hallgatja a beszűrődő zajokat miközben egyetlen dolga, hogy fejlődjön. Hamarosan ringatózni kezdett a járásom, miközben újralátogattam a cukrászdát és a babára fogtam a sütiket. Miután rendszeresítettem a beugrót, a tulajdonos kedvesen felajánlotta minden tizediket ingyen. Szó-mi-szó, éltem az lehetőséggel. Egy ilyen kitérő alkalmával a szomszédos Feneketlen-tó partján sétálgatva, szememben a nappal figyeltem a kacsákat ahogy párban úszkálnak, mögöttük a kicsinyek sipítozva jelzik, ha eltévednek. Megmutatkozott az összetartozás ereje.

Még volt egy kis szabadidőm mielőtt tanulni kellett, bementem hát a könyvesboltba és megkerestem a babapolcot.

Mindent tudni akartam mielőtt megtörténik.

Post Your Comment Here

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: